Mint minden az életben, a folyamatos önreflektálás is elérte korszaka végét. Elakadtam és nem tudtam folytatni ugyanazon az ösvényen haladva. Magánéletemben, ami természetesen mindig a festéssel egy ütemben alakult szükségem let a változásra és a vérfrissítésre. Úgy döntöttem, egy időre elhagyom az Anyaföldet és Máltára költöztem. Néhány évig a puszta létezésre koncentráltam, új embereket megismerni és megnyitni saját magam. Éheztem a tudásra, adni és kapni, szeretni, figyelni… Szerettem volna érezni, hogy bekerülök az élet véráramába és megtisztítani a szervezetem az állandó analizálás bezártságától. Ez az aprócska sziget tökéletesen alkalmas volt erre; elvesztem a mindennapi élet történéseiben, és ahogy fokozatosan felszabadítottam magam a magam által okozott nyomás alól, újászületett az alkotás iránti vágy. Festettem barátoknak, megrendelésre, magamnak, állandóan kiállítottam egy kis helyen és nyaranta tájképeket árultam Valetta és Sliema utcáin.vc_column_text]
