Egész életemben azok a művészek érdekeltek leginkább, akik a saját érzelmeik filterén keresztül közvetítették a valóságot. Korai huszas éveimben mindennél jobban lenyűgötek azok a gesztusok, amik kontrollálatlanul jöttek felszínre az ember lelkének legmélyéről; ecsetvonások, amiket a tudatalatti irányít. A gondolat, hogy semi sem történik véletlenül és minden mindennel összefügg, jobban izgatott, mint bármi. Tudatosan kizárva a tudatosságot próbáltam megteremteni a lehetőséget, hogy minden tapasztalatot, tudást és érzést egyesítsek és összegezzek, amit addigi életem során gyűjtöttem. Ez volt az a pillanat, amikor rájöttem, minél mélyebbre ások magamban annál inkább igaz, hogy számomra a legerőteljesebb kifejezőeszköz az ember maga.
