“Mondom néktek: kell, hogy még káosz légyen az emberben, hogy táncoló csillagot tudjon szülni.”
Amikor festek, az egyetlen dolog, ami fontos számomra, hogy képes legyek elkapni a dolgok legtisztább esszenciáját fölösleges cikornya és mellébeszélés nélkül. Túl akarok látni a materiális valóság korlátain, és kogy erre képes legyek, megválok a kiegészítőktől, amik a felszínen tartják a tudatomat és elvonják a figyelmemet. A gondolat, hogy a Valóság csupán illúzió – a “Maya fátyla” – a fő témája a munkámnak és érdeklődésemnek.
Művészetem személyes célja Szűrővé válni. Az információ rajtam keresztül éri el a célját,én magam vagyok a közvetítő elem, így természetesen magába olvasztja mindazt, ami Én vagyok. Mégis, a legfontosabb és legizgalmasabb téma: az, ami összeköt minket; milyek kicsik vagyunk az Univerzum egészéhez képest, mégis, az Univerzum egyetlen apró eleme magában hordozza az egészet.
Őskori kultúrák hatalmas hatással vannak rám; úgy érzem, Ők mindenüket ennek a kapcsolatnak a jegyében tették és élték, harmóniát teremtettek a létezésükne és a művészetükben is. Számomra a fetővásznam egy tükör: ha jól végzem a dolgom, kérdéseket vet fel, kétségbe kerget, érzelmeket bontogat, érzéseket vált ki számomra éppúgy mint bárkinek, aki időt és türelmet szán “belenézni”.
